Lélekkarc

Nyugalomra, természetre, fodrozódó vízre vágytam, így elmentem a közeli tóhoz sétálni. Nem szégyelli magát, vén marha! A férfiak borzalmasak, hazugok, disznók- kiabálta egy ötven év körüli nő, egyik kezében a kutya pórázával, másikban a fenyegető, mutogatós ujjával. Eddig még az ordibálás szem- és fültanúi azt hihettük, hogy a pár évvel idősebb férfi beszólt egy ártatlan,… Tovább »

Csak ritka, kivételes pillanatokban van velünk, és túl kevésszer látogat minket, de ha mégis, mindent érzünk: boldogságot, harmóniát, örömöt, mosolyt.  A hihetetlenre és lehetetlenre képes, ahogy mi is vele együtt. Törekszünk rá, féltjük, befolyásolni ritkán tudjuk. Nehezen adja magát, és túl szabad ahhoz, hogy sokáig maradjon, az életünk mégis róla szól. Előhívni, előcsalni, teremteni, megtartani. … Tovább »